Kántor Péter: Ki őriz mit?

Ki őriz mit? Szitakötő-nyarat,

Lópokrócot, kivágott körtefát,

Porkahavat, tavalyi gesztenyét,

Recsegő gramofon pár lemezét.

Cserepek közül egy ép darabot,

Ráfirkantva óhéberül: leszek!

Egy dinnyehéjat, csalfa, vak reményt,

Szekrényből pislákoló gyertyafényt.

Szétszórt csontokon táncoló napot,

Dunsztos üvegben ciberelevest,

Elrongyolódott mit is? gyönyörűt!

Tűpárna-szívbe szúrt tucatnyi tűt.

Ki őriz mit? Csalános éjszakát,

Két szeme közt egy régi sebhelyet,

Fakocka-tornyot, mely mindig ledől,

Arcot, ami elborul, felderül.