Gyerekkoromban a filmeket nézve Könnyű volt elképzelni a világvégét. Azt hittem gyors lesz, véres, heroikus, Egy fel nem kavaró dráma, Olyan mozi, amit háromszor nézel, Mielőtt visszaviszed a tékába, De most lennék inkább hősszerelmes, Aki az erkélyedről bemászik, A hálószobádba, hiszen odahívtál, Azon a bizonyos első randin, De nincsen erkélyed és a panel is nyolc emelet És tudom, hogy együtt élsz anyáddal, Aki halmozottan veszélyeztetett. Rohadt unalmas a világvége, Gyerekként a filmeket nézve nem így képzeltem! Az életünk filmje nem visszaváltható, Világvége, Egy rongyos szalag, amit begyűr a magnó!